I. Könyv
3.Isteni ereklye
Napjainkban, a lehetőségek hazájában egy nem túl híres környéken.
Esős időszak köszöntött be Brooklyn utcáira. Egyesek esernyő alá bújva, mások házak eresze alatt ácsorogva, voltak kik boltokba és egyéb nyilvános helyiségekbe menekülve szitkozódtak a fránya idő miatt. A Nostrand Ave most igen üres volt. Az Antique & Book nevezetű üzletbe egy harmincas éveiben járó férfi menekült be. Persze ez volt az eredeti célja. A bolt meglátogatása.
- Mr. Brigthmore! Hallottam, hogy a városban van. Számítottam az érkezésére – üdvözölte friss vendégét, és vélhetőleg az elsőt a héten – csütörtökhöz képest. A hatvan év körüli ősz, kopaszodó, szemüveges férfi.
- Mr. Collins! – emelte le a fejéről a kalapot, és a bejárt melletti ruhafogasra akasztotta.
- Raktam félre pár érdekes dolgot – csoszogott ki a pult mögül az öreg.
- Köszönöm Mr. Collins! – követte a megszólított férfit, aki a bolt első helyiségéből, átvezette az érkezőt egy benti szobába, ahol sok érdekes, régi, megkopott tárgy volt… és könyvek. Amolyan poros megsárgult lapú, széteső félben lévő, gyújtósnak se igen való… könyvek. Sorban egymás mellett egy annál is porosabb polcon, ami ha rosszul lenne egyensúlyozva nem állna meg a helyén.
- Parancsoljon Mr. Brigthmore – ült le egy párnázott székre a bolt tulajdonos, amiből némi por szált fel, ezek után köhögött párat az öreg úr.
Mr. Brigthmore, aki egy fejjel magasabb volt az amúgy sem alacsony kopaszodó férfitól, végigmérte a terepet. Sötétbarna haját kicsit megigazítva lépett előre kettőt egy régi szamovár felé. Ezüst felülete matt volt már a sokk portól. Megkopott a régi csillogása. Közelebb hajolt a szemügyre vett tárgyhoz, de jó, ha homályosan látta saját körvonalát benne. Megcirógatta álla végén a szakállát, és száznyolcvan fokos fordulatot vett. Most Mr. Mike Collins felé nézett, aki szemüvegéről takarította a zavaró foltokat. Igen szórakozott volt e tevékenység közben. A magas barna most a polchoz fordult, és a könyvek gerincén végighúzott egy csíkot mutató ujjával, amire rátapadt a több éves por, amit aztán hüvelykujja segítségével tüntetett el.
- És mondja csak, mi járatban itt New Yorkban? – kérdezte az öreg. Épp felrakta a szemüvegét.
- Üzleti út. A cégemmel terjeszkedni szeretnék. New York remek lehetőség – mondta és a belső zakó zsebéből egy divatos szemüveget vett elő, amit aztán jól ellenőrzött, hogy nem koszos-e. Mindezek után felrakta, és ismét a könyvespolc értékeire figyelt.
- Talán segíthetek valamiben? – kérdezte Mr. Collins.
- A kislányomnak szeretnék valamit – jelentette ki a megszólított.
Mr. Collins ezt igen furcsállta, hiszen más normális szülő a szuvenírt a Toys & Play centerben veszi meg nem az Ő régi, poros boltjában.
- Tudja nagyon szereti a régi dolgokat, pont mint én. Persze Ő főleg a könyveket szereti, a különleges könyveket – kezdte el olvasgatni a címeket. – Most volt tizenöt éves, és még nem volt alkalmam megajándékozni – magyarázkodott. Persze inkább magának, mint Mr. Collinsnak. Ugyanis Charles Brightmore már megint lemaradt valamiről, most a lánya születésnapjáról. Ez már a negyedik nagy családi esemény az évben, amit ki kellett hagynia, hála a munkának. Igaz a másik három összejövetel kihagyásának a bűne eltörpült ez mellett.
- Milyen jellegű könyvre gondolt? – állt fel a székből, amely akár a halálára is készülhetett volna, olyan nyikorgásba kezdett.
- Mindenképpen valami fantasy – jegyezte meg. – Már négyéves korában kívülről fújta a varázslények nevét, fogadni mernék, hogy még mindig tudja az összeset.
- Akkor ebben az esetben… - A polc bal oldali végén kezdett el kutatni, felülről a harmadik sorban. - …Nem, nem, ez nem jó, igen talán ez jó lesz… - vette ki a helyéről a zöld bársonykötéses könyvet. - …mégsem az amire gondoltam. – visszahelyezte, ezek után ismét kutatásba kezdett. – Ez sem jó…
Már vagy negyedórája folytatta a tulajdonos ezt a tevékenységet, de még mindig nem találta a megfelelőt. Mr. Charles Brigthmore addig a szoba tárgyaival foglalkozott. Volt ott minden, és nagy meglepetésre, elég sok tárgy eredeti volt, vagy pedig tökéletes hamisítvány, amiről a saját készítője se mondaná meg, hogy hamis. A nézelődőnek egy vélhetőleg Ramszesz korabeli egyiptomi tőrön akadt meg a szeme. Az egyiptomiakhoz hűen volt díszítve. Arany, a nemesebbik fajtából és égkövekkel kirakva, egyiptomi jelekkel. Már épp azon volt, hogy kihúzza a tört, amikor, Mr. Collins figyelmeztette a fenyegető veszélyre.
- Nem lenne ajánlatos, a tőr mérgezett, ha csak egy kicsit is figyelmetlen és hozzáérne, akkor öt másodpercen belül már nem élne. A legrosszabb meg az, hogy a méreg párolog. A felirat is figyelmeztet – oktatta kicsit ki Mr. Collins a vevőjét.
Mr. Brigthmore a tőr feliratát kezdte el olvasni. Nem volt valami jó egyiptomiból, talán csak fel kellene frissíteni a memóriáját, de annyit megértet a feliratból, hogy „halál”.
- Á, meg is van. – Kapott ki az antikvárius egy könyvet a negyedik sorból, majdnem középről.
Mr. Charles megfordult, és a könyv borítóját vette figyelembe. Különleges kötésű könyv volt, annyi biztos.
- Parancsoljon – adta vásárlója kezébe a könyvet.
Volt súlya annyi szent. Első ránézésre nem gondolta volna senki, hogy ilyen nehéz lesz. Felnyitotta, valahol középtájon, és a szeme elé tárult egy illusztráció, mely egy Pegazust ábrázolt. A rajz mellett ott kezdődött díszes iniciálé betűkkel, vélhetőleg a teremtmény leírása. Mr. Charles becsukta a könyvet. Régen, amit a lánya olvasott könyvet, mindegyiknek a tartalmát megosztotta vele, így nem volt szüksége arra, hogy akár egy sort elolvasson belőle mielőtt megveszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sziasztok!
Remélem sok megjegyzést kapok! :)