Doctor és Katharine(Doctor who) - 1. Fejezet

1. Fejezet
Eltűnt gyermek(kor)

Még gyerek voltam, amikor furcsa dolgok kezdtek történi körülöttem.  Észrevettem dolgokat, nem odaillő dolgokat. Soha senkinek nem beszéltem róluk, aztán egy nap valami történt a házunkban. A szüleim viselkedése megváltozott, mint akiket megszálltak. Nem igazán foglalkoztak velem és ijesztő dolgokat kezdtek csinálni. Bezárkóztam hát a szobámba, és még azon a napon este, furcsa dolog történt. Egy kék fülke, pulzáló hanggal jelent meg a szobámban és egy férfi lépett ki belőle. Én érdeklődve figyeltem.

- Szia! Hogy hívnak? – kérdezte férfi és leguggolt elém, így egy vonalba kerültünk. Én egy lépést eltávolodtam tőle.

- A te neved mi? – kérdeztem.

- Én vagyok a Doktor! –mondta vidáman. Nagyon érdekesnek tűnt a férfi, így közelebb merészkedtem hozzá egy darabig csak nézegettem, majd az arcához raktam a két kezem és tanulmányozni kezdtem.

- Szúrsz, apa mindig borotválkozott, neked is kéne- mondtam a férfinek.

- Meglehet – és nevetett. Távolabb léptem tőle és szégyenlősen a lábam elé néztem.

- Kat vagyok- néztem fel rá érdeklődve.

- Örülök, hogy megismerhetlek Kat – mondta a Doktor.

- Kapok puszit? – kérdeztem, mert eddig mindenki puszit adott, akivel megismerkedtem. A Doktor érdeklődve figyelt és újra leguggolt. Én odamentem hozzá és arcon pusziltam.

- Szúrsz, apa mostanában nem borotválkozik, anya nem teszi szóvá neki. Nem is figyelnek rám. Nem visznek az óvodába sem és nincs kivel játszanom – osztottam meg a Doktorral. – Anyuék furcsa dolgokat csinálnak mostanában, megvizsgálod őket? – kérdeztem. A Doktor érdeklődve felállt.

- Természetesen megvizsgálom őket – mosolygott rám.

- Utána játszunk is? És megmutatod a házad is? – kérdeztem a kék fülkére mutatva.

- Az egy hajó – mondta.

- Érdekes hajó, nem olyan, ami a vízen úszik. Milyen hajó? A hajók nem dobozok.  Az űrhajó sem doboz – simogattam meg a kék fülkét kívülről. – Milyen a hajód?

- Hány éves is vagy Kat? – kérdezte.

- Hat éves és csak jövőre mehetek iskolába, mert anyuék nem tudják, hogy hova kéne mennem. A legjobb iskolát akarják. Mindig mondják, hogy túl okos vagyok, Clarie játszhat Barbie-val, de én nem – osztottam meg a Doktorral.

Kintről ismét a zajok szűrődtek be. Undorító zajok, tudtam, hogy mi történik kint.

- Mi volt ez? –kérdezte a Doktor.

- Minden este ez van. Van, amikor jönnek mások is – közöltem vele.

- Kat, maradj itt, bármi is történjen. – Én bebújtam az ágyamba és néztem a Doktort, ahogy az ajtó előtt áll.

- Doktor?

- Igen?

- Jöjjön vissza utána – kértem mire bólintott és kiment, maga után becsukva az ajtót.

Bebújtam az ágyba és a fejem búbjáig magamra húztam a takarót. Hangok szűrődtek be. Félelmetes hangok.  Összeszorítottam a szemem és próbáltam aludni.

- Kat, alszol? – Hallottam egy hangok egész közelről, de mégis olyan távolinak érzem.

- A Doktor, visszajön – Motyogtam a takaró alatt.

- Ha felébredtél, visszajövök – Hallottam ismét távolról.

- Vissza…- Motyogtam még, de utána már ismét mélyen aludtam.

Egy este.

A TARDIS megjelent Kat szobájában, majd a Doktor lépett ki rajta.

- Oh, némileg megváltozott ez a szoba, és este van – ment körbe a Doktor és a falakon lévő posztereket tanulmányozta.

- Gyere Clarie! – Ekkor egy szőke és egy barna hajú lány lépett be az ajtón.

- Trish, ne csináld már – mondta a szőke a barnának.

- Mindjárt kezdődik, csak kell valami… vagy még valaki – Nézett Clarie a Doktorra.

- Arra gondolsz, amire én? – kérdezte meg Trisht aki lassan bólintott. Két oldalról közrefogták a Doktor.

- Hova visznek, hölgyeim? –kérdezte a Doktor.

- Hát Riniehez – mondta Clarie. Miközben mentek le Trish levette a Doktor nyakkendőjét és eltakarta vele a Doktor szemét majd megkötötte.

- Oh, oh… - hagyta el a Doktor száját.

- Ne aggódj, mindjárt leérünk a lépcsőn – mondta Clarie.

- Még is hova? –kérdezte a Doktor.

- Már mondtuk, hogy Riniehez – Trish megigazította még utoljára a Doktor szemfedőjét, hogy biztos nem less-e. Ekkor az eddigi morajok kiélesedtek és leértek a lépcsőn.  Emberek hangos nevetése, zene, dübörgés, mintha csak egy buli lenne.   Egyet fordultak jobba, majd balra, és megálltak. Fiatalok voltak mindenhol és érdeklődve bámulták a hármast.  Ekkor a kör közepére értek, egy székre ültetett lányhoz, akinek szintén be volt kötözve a szeme, mindenki elhallgatott.

- Nagyon jó fazon! Tényleg olyan! – ordította valaki a tömegből. Sokan helyeslő hangokat adtak magukból.

- Rinie itt jön a következő – mondta Trish, majd megfogta a Doktor kezét és Rinie kezével összekulcsolta őket.

Rinie érdeklődve simított végig a kézfejen, majd a csuklót kereste és megnézte az öltöny ujját.  Rinie magához húzta az áldozatott, aki így kénytelen volt előre görnyedni. Rinie a másik kezével az idegen mellkasát érintette, majd a vállát és az arcát. Rinie a kendő alatt felvonta a szemöldökét, majd megemelkedett és a Doktornak sem kellett többet görnyednie. Kicsit közelebb lépett a férfihoz.

- Gyerünk Rinie! – hallatszott a tömegből, majd kántálás; Rinie, Rinie, Rinie!

Ekkor Rinie nem várt tovább megcsókolta az idegent, akinek rögtön elnyíltak az ajkai és Rinie nyelves csókra váltott.

A Doktor döbbenetében résnyire nyitotta a száját és rögtön megérezte a másik nyelvet a szájüregében. Az eddig örömittas, sikoltozó hangok most elhaltak körülöttük. A Doktor átadta magát a pillanatnak és megölelte a lányt, majd a karjaiba fordította és úgy csókolta szenvedélyesen. Mikor már egyiküknek sem volt elegendő levegőjük az aktus folytatásához, rendes álló helyzetbe kerültek és szinte egyszerre kapták le a szemfedőjüket. A Doktor érdeklődve mérte végig a Rinie nevezetűt, de az csak elsikkantotta magát és a Doktor nyakába vetődött és boldogan puszilgatta.

A részeg fiatal tömeg ujjongott. Rinie ezt meghallva, moderálta magát kézen fogta a Doktort és felszaladt az emeletre. Ahogy futott előtte kettévált a tömeg. Mikor felért a szobába, bezárta maga mögött az ajtót. Egy darabig nem fordult meg csak állt. A Doktor érdeklődve figyelte. Kis idő elteltével Rinie megfordult. Rögtön kiszúrta a kék fülkét. Odament és érdeklődve megkopogtatta.

- Te vagy eddig a legjobb – mondta Rinie.

A legjobb mi?

- A legjobb Doktor utánzat – mosolygott rá Rinie.

- Én az igazi vagyok –mondta a Doktor.

- Én meg a pápa lánya – Vicceskedett Rinie.

- Tényleg? Melyiké? – kérdezett vissza a Doktor.

- Ne gúnyolódj velem! – Lépett durcásan közelebb a Doktorhoz. A Doktor Rinie ajkaira nézett. Rinie elmosolyodott.

- Azt lesheted! – kiabálta és az ágyra lökte a Doktort. A Doktor elterült majd felkönyökölt az ágyon és úgy figyelte Riniet, aki azon tűnődhetett, hogy mit kezdjen vele. Rinie sóhajtott, majd hasra vetődött a doktor mellé.

- Bármikor elhagyhatod a szobámat, a többieknek azt fogom mondani, hogy te voltál eddig a legjobb – mondta Rinie és mélyen az ágyneműbe a fúrta az arcát. A doktor csak ült és várt.

- Lehetne pár kérdésem? – kérdezte kis idő múlva.

- Mondjad, ennél rosszabb már úgy sem lehet – motyogta Rinie a párnába.

- Nem ismersz egy Kat nevű kislányt, aki itt lakott a szüleivel régen? – kérdezte a doktor. Rinie érdeklődve felült és a doktor arcvonásait vizsgálta.

- Ami azt illeti ismertem, de már nagyon, nagyon régen volt az, pontosan tizenegy évvel ezelőtt – mondta Rinie.

- És most hol van? – kérdezte a doktor.

- Hát szerintem inkább velem kéne foglalkoznod – mondta Rinie. – Mondjuk, először megkérdezhetnéd a nevem.

- Mi a neved? – ment bele a doktor a játékba.

- Katharine Turman – mondta Rinie. A doktor kezdte sejteni a dolgokat, amire úgy látszik, Kat egy kicsivel előbb jött rá.

- Hány éves vagy Katharine? – kérdezte a doktor.

- Neked csak Kat és most, vagyis ma vagyok tizenkilenc – mosolygott Rinie.

- Annyi idő után még emlékszel rám?

- Hát persze, hiszen megígérted, hogy visszajössz értem – súgta Rinie. A doktor egy darabig csöndben vizslatta Riniet.

- Velem jöhetnél! – ugrott fel az ágyról. A doktor odament a kék fülkéhez, az oldalának támaszkodott majd megkopogtatta azt.

- Gondolod? – kérdezte Kat.

- Gondolom, gondolom! Persze, hogy gondolom!- tárta ki résnyire az ajtót.

- Nem lehet, mert még tart a buli – mondta Kat.

- Van egy űrhajóm – mondta Doktor.

- És?

- Ami időgép is – folytatta.

- És?

- És oda mehetünk, ahova akarod, időben és térben utazva – Jelent meg a Doktor arcán az a bizonyos; „úgy is tudom, hogy velem jössz” mosoly.

- Ah, ez egyszerűen…- Állt fel Kat és elkezdett körbe-körbe járni a szoba fen maradó részein, amit nem a kék rendőrségi hívőfülke foglalt el.

- Mi ebben a nehéz? Mondj igent! – szólalt meg a Doktor.

Kat megállt és a Doktorra nézett. Lentről fölfelé végigmérte, majd a kék fülkét is és ismét a Doktor következett, akinek végül az arcán állapodott meg, majd a szemébe nézett.

- Na? – noszogatta a Doktor.

- Összeszedhetek egy két dolgot? - kérdezte Rinie.

- Hosszú távra tervezel? – Kérdezte a doktor.

- Nálam kitartóbb útitársad nem is volt – és ezzel a kijelentéssel vetette magát a szekrény mélyére Rinie, amit az előbb nyitott ki.

Az összepakolás csupán pár percbe tellett és Rinie már készen is állt a hosszú útra. A doktor mindvégig érdeklődve nézte Riniet, néha elmosolyodva, néha tűnődve.

Rinie útra készen megállt a Doktor előtt.

- Indulhatunk? – kérdezte a Doktor.

- Na, mi az, hogy! – mosolygott Rinie. A doktor elvette a bőröndöt, majd kitárta Rinie előtt az ajtót.

Rinie belépett és végleg megpecsételődött a sorsa…

Folytatása következik!