Doctor és Katharine(Doctor who)- 2. Fejezet

2. Fejezet

Trója 1.

Rinie csak állt a terem közepén és mindent részletesen megfigyelt. A doktor is belépett utána, majd kimondottan hallhatóan, becsapta az ajtót, de Rinie-t még ez sem zökkentette ki a szemlélődésből, így át a Doktor megállt mellette és követte Rinie szemmozgását. Egy idő után Rinie ajkai elnyíltak mintha mondani, akarna valamit.

- Semmi, belülről nagyobb? – kérdezte a Doktor Rinie-t szemlélve.

- Tudtam! – szakadt fel Rinie-ből a kiabálás. – Tudtam! Tudtam! – kiabálta és ugrált, majd az irányító panelt körbefutotta, majd azt is jól megnézte.

- Ha szabadna megkérdeznem; mit tudtál? – kérdezte a Doktor és mindvégig Rinie nyomában volt, nehogy valamit elrontson, vagy elállítson, és a semmibe kössenek ki.

- Hogy nagyobb belülről, mint kívülről – Állt szembe a Doktorral és heves magyarázásba kezdett. -, kiskorom óta tudtam, jó persze, inkább sejtettem, hiszen egy hajó, nem lehet csupán egy doboz, ott valami trükknek is kell lennie. Azt hiszem, ezt gyerekkoromban is megemlítettem. – Rinie szemei csillogtak.

- „A hajók nem dobozok” – idézte a Doktor szó szerint Kat-et.

- Te emlékszel? – kérdezte Rinie.

- Már, hogyne, hiszen csak tegnap volt – mosolygott a Doktor.

- Neked, de nekem, hosszú évek voltak. Már nem vagyok kislány – mutatott végig magán Rinie. A doktor végig is nézett rajta, majd egy pillanatra beúszott a csókjuk képe, amire a Doktor bárgyún el is mosolyodott és Rinie érdeklődve közelebb lépett és megzavarta egy legyintéssel a Doktort. A doktor félrelépett, majd elfordult és megköszörülte a torkát. Egy pillanat múlva már a vicces Doktor volt megint.

- Hova menjünk először, Kat? – kérdezte a Doktor újdonsült útitársát.

- Nem lehetne inkább Rinie? – kérdezte Kat.

- Nekem Kat-ként mutatkoztál be – mondta a Doktor.

- De az óta már mindenki, Rinie-nek hív – húzta félre Rinie az ajkait és összevonta a szemöldökét.

- A Katharine szép név és a Kat egy jó becézés – mondta a Doktor. – Tetszik – tette hozzá magyarázatképpen.

Rinie egy darabig gondolkodott, majd ismét közelebb ment a Doktorhoz. Egész közel, utána a szemébe nézett.

- Tudod mit? – kérdezte Rinie, mire a Doktor felhúzta a bal szemöldökét. – Csak neked vagyok Kat, más nem szólíthat úgy csak és kizárólag te, de ha még is megtörténne, akkor azért te fogsz kapni – mondta Rinie és ravaszul elmosolyodott. A doktor egy darabig gondolkozott a „bűnhődés” eshetőségein, majd bólintott.

- Áll az alku – mondta a Doktor és kezet nyújtott. – Kezet rá! - Rinie lenézett a kinyújtott jobbra majd elmosolyodott. Huncuttan visszanézett a Doktorra, aki még mindig várta a kézrázást. Rinie csak még jobban elmosolyodott, megfogta a Doktor jobbját és ahelyett, hogy megrázta volna, közelebb húzta magához a Doktort és lopott egy puszit, majd vígan tovább szökdécselt, a vezérlőpanel másik felére. A Doktornak párpillanatig tartott, míg ismét a jelenbe tudatta magát.

- Ez mi volt? –kérdezte végül Rinie-t, aki fel-felnézett guggoló helyzetből a Doktorra.

- Hát, puszit rá! – vágta rá Rinie, majd felegyenesedett.

- Aham.

Rinie várt egy darabig, amíg a Doktor, végre értelmeset is fog mondani.

- Szóval, Kat, akkor hova menjünk, téren és időn át? – kérdezte végül a Doktor.

- Nézzük meg Tróját, meg Páriszt!  - vágta rá Rinie.

- Trója vagy Párizs?

- Tróját, Párisz korában, állítólag jóképű volt – mondta Rinie. A Doktor csak a szemét forgatva odalépett a vezérlőpulthoz és állítgatni kezdte. A hajó eközben faradathatatlanul, küzdött a helyes kor betájolásáért. Rinie magába itta a Doktor minden egyes mozdulatát, már-már megbabonázva nézte és úgy is érezte magát.  Rinie-nek erősen kellet kapaszkodnia, az egyik tartóoszlopba.

- Ez mindig ilyen rázós? – ordította oda a Doktornak.

- Sokszor, az! – ordította vissza a Doktor, aki szintén erősen kapaszkodott.

Aztán egy huppanás. Földet értek. Rinie félve engedte el az oszlopot, majd miután megbizonyosodott róla, hogy nem mennek tovább, fújt egy nagyot.

- Na, végre, hogy…- kezdte volna panaszosan a Doktorra zúdítani apró észrevételeit.

- Kat, át szeretnél öltözni? – kérdezte meg udvariasan a doktor.

- Isten ments, ezt a szerelést is órákig tartott összeállítanom! –nézett végig magán Rinie, és a Doktor is ekképp tett. Rinie-n egy talán túl rövidnek mondható farmer szoknya volt, szép rakott, de rövid, mert combközépig sem ért le, és egy lila top, amin mindenfajta színű és méretű csillag volt látható, és egy szintén farmer anyagú kabátka volt rajta, aminek hiányzott a fele, mert a mellkasa alatt elvágták. A doktor Rinie cipőjét is megnézte és egy mosollyal konstatálta el, hogy egy lila magasított szárú tornacipő van rajta.

Rinie karba tett kézzel és dobogó jobb lábbal várta, hogy a Doktor végre az arcán állapodjon meg.

- Nem öltözök át! – kötötte le Rinie. A Doktor csak bólintott, majd az ajtóhoz ment. Rinie érdeklődve követte.

- Készen állsz Trójára? – kérdezte a Doktor.

- Trója készen áll Katre? – kérdezett vissza Rinie, mire a Doktor csal elmosolyodott és kinyitotta a Katnek az ajtót. Kat kilépett és érdeklődve ment tovább hat lépést, majd megállt és körbenézett. A doktor bezárta még a TARDISt, majd követte Katet és megállt mellette.

Emberek járkáltak ide-oda.

- Ez egy peristylium – maradt nyitva Rinie szája.

- Oh, valóban az – nézett körbe a Doktor is.

- Vajon kinek az udvara lehet? És miért vannak itt ilyen sokan? – nézett kérdőn Rinie a Doktorra.

- Hm, még nem tudom, de nézzünk körbe – tanácsolta, majd elindult balra. Rinie egy kicsit lemaradva követte a Doktort.

Az emberek, jobbról-balra és balról-jobbra mentek, így olybá mindegy volt, hogy Rinie merről kerüli ki őket. Nem telt sokba, a tömegből néha egy-egy kéz, Rinie combjába vagy hátsójába csípet szemtelenül, így igencsak megszaporázta lépteit. Rinie csak akkor kezdett kétségbe esni, mikor már nem látta a Doktor barna kabátját.

Ismét egy csípés és, most egy oldalba bökés is társult mellé. Rinie szeme kezdett könnybe lábadni, de jobb kezét használva megdörgölte a szemeit.  Rinie megállt egyhelyben és kikukkantott a karja mögül, amit a szeme előtt felejtett.

- Doktor? – hallotta saját magát egész halkan.

- Doktor! – mondta kicsit erényesebben.

- Doktor! – ordította el magát, de csak páran megnézték. Ekkor leguggolt és az ölébe temette a fejét. Épp kitört volna belőle a sírás, mikor egy kézfonódott a csuklójára és felhúzta, majd kifelé a tömegből. Rinie a könnyfátylon át csak színes foltokat látott. A balkezével szorgosan törölgette a szemeit, mivel a jobbot, most ép a Doktor birtokolta. Egy lepelnek ütközött neki, amin át is húzta a Doktor, majd mielőtt a többi lepel tömeg alól is kibújt volna, a kéz elengedte és már nem fogta a csuklóját. Rinie az utolsó lepel alatt már maga bújt át ér immár megkönnyebbülve, kicsit még piros szemekkel nézett körbe. Egy szökőkút volt itt pár paddal, kaspóval és cserepes növénnyel. A kis pihenő két oldalán folyosó futott, amit dór oszlopok tartottak. Rinie érdeklődve nézett körbe, majd miután csak nem látta a doktor, hangot is adott az aggodalmának.

- Doktor? – nézet körbe Rinie.

Nem jött válasz.

- Doktor! – Rinie megint kezdett volna kétségbe esni, ezért akaratlanul is, de megdörzsölte a szemeit.  Doktor…- Szontyolodott el Rinie.

- Csak ne sírj! –kérte egy hang, egész közelről. Rinie elvette a szeme elől a kezét és érdeklődve mérte végig a Trójai daliát. Sötét göndör fürtök, sötét égszínkék, díszes anyag fedte a testét, és egy ezüst csat fogta össze az anyagot a vállánál. A fiú, aki vele egyidős lehetet, rámosolygott.

- Ki vagy? – kérdezte Rinie.

- Először kegyed mondja meg a nevét – mondta a fiú és pimaszul végigmérte Rinie-t, aki kicsit el is pirult, de mivel a sírástól már így is ki volt pirulva a fiú aligha vehetett észre valamit az egészből.

- Rinie – mondta megszeppenve Rinie. A fiú megfogta Rinie jobbját és kezet csókolt neki.

- Furcsa név, ha nem haragszik – jegyezte meg a fiú.

- A teljes nevem Katharine, de a barátaim csak Rinie-nek hívnak – fecsegett Rinie.

- Katharine…- ízlelgette a fiú a nevet.

Ekkor meglebbentek az anyagok mögöttük és a Doktor bujt elő lihegve.

- Doktor? – nézett rá kérdőn Rinie és egy lépést zavarában eltávolodott a fiútól.

- Akkor remélem, még találkozunk! –vette Rinie kezét ismét a fiú és megcsókolta azt. Már két méterre volt, mire Rinie végre meg tudott szólalni.

- Mi a neved? – ordított utána végül Rinie, mert a fiú már épphogy eltünt a baloldali folyosón.

- Párisz vagyok! – nézett még visszamosolyogva a fiú, de csak egy pillanatra és már tova is tűnt.

A Doktor végig érdeklődve figyelte az eseményeket, persze miután a fiú elment, alig hagyott Rinie-nek egy szusszanásnyi időt, de már megköszörülte a torkát mire Rinie felé fordult.

Rinie, ahogy megfordult, először örült a Doktornak, majd elkomorult és elködösült a tekintete.

- Otthagytál…- tette halkan szóvá. A Doktor közelebb ment Riniehez, de nem tudta, hogy ilyenkor mit is kéne csinálni.

- Az emberek- kezdett szipogni Rinie. -, fogdostak és csipkedtek… és én kerestelek… szóltam… - mondta szaggatottan Rinie és halkan sírt. A Doktor végül magához ölelte és úgy nyugtatta Kat-et.

- Ne sírj, Kat – adott puszit Rinie búbjára, majd eltartotta magától.

- Otthagytál - ismételte Rinie.

- Azt hittem, hogy követsz. – Próbált mentegetőzni a Doktor.

- Úgy is volt, csak az emberek… - nézet az égre Rinie, majd a Doktorra.

- … de találkoztál Párisszal, azzal a Párisszal, aki miatt idejöttünk – mondta a Doktor.

- Tényleg ő volt? Mármint az igazi? – kérdezte Rinie.

- Biztos vagyok benne – mosolygott a Doktor. Rinie is elmosolyodott.

- De ugye többet nem hagysz egyedül? – kérdezte Rinie végül a Doktort.

- Figyelni fogok rád – mondta komolyan nézve a Doktor.

- Ígérd meg! – trappolt egyet Rinie. A Doktor csak sóhajtott egyet.

- Ígérem! – ordította hangosan, mire Rinie nekiiramodott és megölelte a Doktort.

A Doktor ekkor jött rá, hogy Kat, valahol még mindig gyerek, hiába az a felnőtt csók és a kinézet. Kat még túl fiatal és gyerekes.

Folytatása következik!