Született boszorkány- 2. Fejezet

2. Fejezet

A halott pap

Két hete voltam New Yorkban és pangás volt. A csomó szabadidőmben könyvtárba jártam és az ottani régi irodalmakat néztem át. Nem sok érdekes dolog volt, de pár különleges kötet felkeltette az érdeklődésemet. Az összes könyvet végigtanulmányoztam, és mivel hivatalos pozícióm volt ki is vehettem azokat, mondván, hogy egy nyomozáshoz kell. Ép, hogy kiléptem a könyvtárból, megcsörrent a mobilom. Felvettem.
- Wings – mutatkoztam be.
- Amy ide kell jönnöd, ez szörnyű! –hallottam meg új munkatársam, Davis hangját. Ő volt elvileg a társam, de én sosem hívtam egy ügyhöz sem, mindig ő hívott. Egyedül itt New Yorkban nem csináltak belőle problémát, ha nem vagyok sülve-főve együtt a társammal.
- Hova Davis? –kérdeztem, mire megadta a címet. Mikor odaértem és sikeresen leparkoltam a rendőri kordon előtt, egy templom volt és Davis már ott várt. Ahogy kiszálltam az autóból egy ismeretlen erő csapott meg. Körbenéztem és egy férfit pillantottam meg. Ott állt a tömegben.
- Amy!
- Neked Wings! – közöltem Davisszel.
- Hú de harapós vagy ma – jegyezte meg.
- A lényeget Davis! –szóltam rá.
- Az áldozat hetven év körüli fehér férfi. Ő volt a helyi pap – közölte. – Gyere látnod, kell! – mondta és a hosszú lábaival elindult, én meg lassan követtem őt. A média már a helyszínen volt. Egy fotós szabadult a kordon mögé és a képembe fényképezett. Elkaptam és elvettem a gépét és összetörtem, darabokra.
- Az egy hatezer dolláros… - kezdte volna mérgesen.
- Tegyen panaszt a főnökömnél! –mondtam és kikerültem. – Ha mer! –tettem még hozzá.
- Ezt most mért kellett? – kérdezte Davis a templom kapuban.
- Ismersz annyira, hogy tudd, utálom, ha lefényképeznek vagy videóra vesznek. – közöltem vele.
- Ja, hát persze, te vagy a látható láthatatlan. – közölte és röhögött. – Oh, ez jó; látató láthatatlan –röhögött tovább a saját viccén. Én fogtam magam és otthagytam. Követem a megérzéseimet.
A hulla egy fogadóteremben feküdt. Külső beavatkozásnak semmi nyoma, de vér mindenütt. A száján keresztül vérzett el. Csúnya halál volt, főleg egy papnak. Kértem egy kesztyűt és vizsgálgatni kezdtem a papot.
- Mit tudunk, volt valaki még az épületben? – kérdeztem a mellettem álló férfit, aki nézte, hogy mit csinálok. Én pont kifeszítettem a szemhéját és megnéztem a pupilláját.
- Nem volt senki – mondta. Jól belenéztem a halott szemébe és láttam mindent. A férfi félt. Előre félt.
- Mit csinál? – zavart meg a férfi. Felálltam és eldöntöttem, hogy erre később is lesz időm.
- Kivel találkozott utoljára? –kérdeztem.
- A…
- Figyelj, Amy! –Toppant be Davis.
- Igen? – néztem rá kérdőn.
- Itt egy férfi, azt mondja, hogy ismerte a papot és látni akarja – mondta Davis.
- Tudod, hogy civileket, nem engedünk a tetthelyre – közöltem vele.
- Nagyon erőszakos – mondta Davis.
- Hogy néz ki? – lettem kíváncsi, amint megéreztem valamit.
- Fekete kabátos, inges fickó – közölte. Én sóhajtottam.
- Enged be – mondtam és visszafordultam a testhez. Ismét leguggoltam. A ruháját kezdtem átnézni.
- Szóval, ki látta utoljára? – kérdeztem a férfit mellettem.
- Misét tartott, így nem tudhatunk semmi biztosat – közölte.
Nem találtam semmit a ruháján ezért ismét felfeszítettem a szemhéját. Ismét ugyanazok a képek.
- Mit csinál? – kérdezte egy férfihang. Én nagyot sóhajtottam és felálltam. Már másodszorra zavartak meg. Ez tűrhetetlen.
- Véraláfutásokat keresek a szemében, vagy ilyesmi, hátha fojtogatás – Adtam az amatőrt. Megfordultam és a fekete kabátos volt, akit én is láttam odakint. A férfi a pap testét vette szemügyre.
- Wings! – ordibált nekem a jelenlegi főnököm.
- Hook! – ordítottam vissza.
- Neked Hook kapitány! – mondta mérgesen. – Ki ez az ember és mit keres itt? – kérdezte a kabátosra intve a fejével.
- Egy hozzátartozó – Válaszolt helyettem Davis. Hook végigmérte a férfit majd Davist, aztán ismét rám koncentrált.
- Mit találtál? –kérdezte.
- Még semmit – közöltem.
- Még semmit? – kérdezett vissza és kicsit meglepődött. – Hogy-hogy semmit? – kérdezte.
- Tudod, amióta beléptem ebbe az átkozott templomba, nem tudom végezni a munkámat, mert mindig valaki megzavar! –vágtam a képébe. Mellettem az újonc nyelt egy nagyot.
- Bo… bocsánat! – dadogta. Én csak sóhajtottam.
- Menj és igyál meg valamit! – tanácsoltam neki, mire olyan gyorsan összekapta magát amennyire csak tudta és elhúzott a helyszínről.
- Most ezt miért kellett? – kérdezte Hooks. Davis meg nagyon jól szórakozott.
- Mit? – adtam az ártatlant.
- Két hete vagy itt és már öt újoncot elüldöztél, erre itt van még egy! – kiabált velem a végére.
- Ugyan Hook, te is tudod, hogy aki nem bírja ezt a munkát az már az elején jobb, ha kiszáll – közöltem vele és farkas szemet néztünk.
- Hook kapitány! –mondta pár másodperc múlva.
- Rendben, Hook – azzal visszaguggoltam a paphoz. Hallottam, ahogy eltrappol, nehéz és dühös léptekkel.
- Ugye tudod, hogy csak azért tűr meg, mert te vagy a legjobb – mondta Davis és mellém guggolt.
- Szarom le, oké? – szétnyitottam a pap ruháját és egy rejtett belső zsebben kezdtem keresgélni.
- Templomban vagy Amy! –figyelmeztetett Davis.
- Nagyon ki vagyok vele segítve – vágtam rá. A zsebben találtam egy láncot. Kivettem és a padlóra terítettem. A kabátos férfi mellettünk állt.
- Mi ez? –kérdezte Davis.
- Egy szimbolikus védelem. Kevés igazi jegy maradt már fen. Régen sok volt, de a legtöbb feledésbe merült – közöltem vele.
- És mire jó? –kérdezte.
- Aki viseli, azt megvédi a gonosztól –szólalt meg mögöttem a férfi. Davis horkantott. Én felálltam. Levettem a táskámat.
- Megfognád? –adtam Davisnek és, amíg tartotta, addig kivettem egy lezárható zacskót, majd a medált beleraktam. Utána a táskába süllyesztettem.
- Nem kéne inkább vizsgálatra küldeni? –kérdezte Davis.
- Majd én megvizsgálom – mondtam és ismét a hulla fölé hajoltam.
- Meddig kell még tartanom? –kérdezte Davis.
- Tudod mit? Az úrral menj és igyál meg egy kávét, vagy bánom is én micsodát és kérdezd ki, hogy onnan ismeri a papot – ajánlottam neki és rásandítottam.
- Én nem vagyok újonc! –vágta rá mérgesen.
- Ha így viselkedsz az vagy – közöltem vele.
- Jöjjön! –mondta a férfinak és elment. A férfi még állt ott egy darabig.
- Később majd beszélhetnénk – mondta a férfi. Nagyon komolyan hangzott és éreztem a nyomatékot. Nem csak szavak voltak, hanem a szavak. A férfi különleges volt.
- Ezzel egy óra múlva végzek, ha addigra elengedik, akkor jöjjön a nagykönyvtárba, ha nem akkor este megtalál a könyvtár melletti McDonaldsba – közöltem vele.
- Ámen –mondta és távozott.
Ismét a halott pap fölé hajoltam és kinyitottam a szemét. Újra lejátszódtak az események. Mintha a lényegtelen részek felpörögtek volna, aztán a gyilkos megmutatkozott. Egy fél lény volt, de ahogy én szoktam mondani; vér lény. Néger férfi alakja volt. Kopasz, közepes termetű, duzzadt ajkú. Tipikus fekete. Aztán valami veszekedés féle kerekedett. Sajnos nem halottam ez volt a hátránya ennek a kis trükknek. A hangok némák maradtak. Aztán a fekete úgy tett mintha szorongatott volna valamit és közben végig magyarázott. A pap térdre esett és vért kezdett köpni. A kép egyre homályosabb lett. Végignéztem azt, hogy hogyan haldokolt, a saját szemszögéből. Aztán sötétség. Elengedtem majd feltűrtem a reverendáját és megnéztem a térdét. A saját súlyától zúzódások keletkeztek. Felálltam.
- Hook! – szóltam a főnökömnek.
- Kapitány! – szólt rögtön rám. – Mit találtál.
- A férfinek erős belső vérzése volt. Véleményem szerint a gyomrában kell keresni a hibát. A térdeire esett – közöltem vele.
- Külső behatás? – kérdezte Hooks.
- Lehetséges, ha valaki elég erős volt hozzá, hogy egy jól irányzott ütéssel gyomorvérzést indítson el. Véleményem szerint a boncolásból többet megtudunk – mondtam neki.
- Tudod, hogy a Vatikán nem foglya engedélyezni egy pap boncolását –közölte.
- Egy próbát azért megérne – rántottam vállat.
- Te szeretnéd végezni? – kérdezte.
- Még véletlenül sem – közöltem.
- Akkor ennyi volt. Az ügy le van zárva –mondta Hook.
- Ugyan, Hook ne add fel ilyen könnyen – mondtam és indulni készültem.
- Kapitány az isten szerelmére! –kiáltott még utánam.
Gyors írtam egy féloldalas jelentést. Igen csúnya kézírással, amit az egyik újoncnak odaadtam, hogy továbbítsa. Aztán leléptem. Kint Davis várt és a táskámat a kezében lóbálta.
- Kösz Davis –mondtam, és ahogy elmentem mellette kivettem a kezéből és a hátamra vettem a táskát.
- Hova mész Amy? –kérdezte.
- Semmi közöd hozzá – intettem neki háttal és beszálltam az autómba.