Amy Bloom és a Koreai munka- 2.Fejezet

2.Fejezet
Új Kezdet

Leszállt a gép, és én az elsők között voltam, aki lelépett. A kalapomat a fejemre húztam, ami egy egyedi tervezésű venchelli volt. Fehér klasszikus női formájú. A Dolce & Gabana szemüvegemet is felraktam, és emelt fővel elindultam. Sokat gondolkoztam, hogy talán túlzás az öltözékem, de rájöttem, hogy nekem csak márkás cuccaim vannak és egyébként is fontos az első benyomás. A magas sarkúm, csak úgy kopogott a benti burkolaton. Többen, utánam fordultak. Aztán megláttam egy férfit, aki koreai volt, és a nevem tartotta egy táblán. Amy Bloom… Igen ő lesz, Ahn igazgató úr. Kedves arca van, habár most kicsit elbambult. Szerintem nem hitte el, hogy én tényleg felé tartok. Aztán még jobban kihúztam magam, és elkezdtem integetni. Kecsesen, de mégis energiát sugárzóan. Ahn igazgatóúr körbenézett. Ez a tipikus most nekem integet körbenézés volt.
- Ahn igazgatóúr, Amy Bloom vagyok – ahogy megálltam biccentettem neki, bemutatkoztam és a kezemet nyújtottam. Ő is egy kis lefagyás után a kezét nyújtotta.
- Azt hiszem, én vagyok a munkaadója – közölte velem.
- Azt hiszi? – néztem rá furcsán.
- Szóval, Ahn igazgatóúr vagyok – mondta és zavartan mosolygott. – Jöjjön – terelgetett. A kezét a csípőmre rakta hátulról, ami engem, cseppet sem zavart. A testőrök is ezt csinálják.
Egy fekete autóhoz mentünk. Útközben mindent elmesélt, hogy négy fiúval fogok együtt lakni. Ami kicsit vicces és izgalmas is egyben. Jeremy, Shin Woo Hyung, Hwang Tae Kyung és Go Mi Nam. Kiderült, hogy ők egy együttes, az A.N.JELL. Ők itt igen híresek. Habár, mintha valamit én is olvastam volna róluk már. Ahn igazgatóúr közben lebonyolított egy telefont is. Természetesen koreaiul és persze nem tudta, hogy értem. Rólam volt szó, de úgy, hogy a nevem még véletlen sem hangzott el. Ahn igazgató úr, igen gyakorlatias. Ahn bizakodó volt, velem kapcsolatban, és azt is közölte a másik oldalon valakivel, vagy kikkel, hogy igen megnyerő vagyok, de sajnos nem beszélek koreaiul. Hát, ami azt illeti, beszélek… Elmosolyogtam a gondolatra. Nehéz lesz szerepet játszani vagy könnyű? Nekem… könnyű édesanyám színész.
Ahn letett a háznál, és bevezetett. Mindent megmutatott, hogy kinek melyik a szobája és végül bevezetett az enyémbe. Ez is szinte, ugyan olyan luxus szoba volt, mint a többi. Nem volt hiány semmiben. Ahn közölte velem, hogy a csapat hétre ér haza. Ezek után elbúcsúztunk. Mivel még csak négy óra volt, így kipakoltam a két bőröndömet, ami nemrég érkezett meg. Átöltöztem. Felhúztam egy jogging nadrágot, ami divatos és csillogó volt, és ráhúztam egy mini farmer szoknyát. A fölsőm egy fehér strasszos trikó volt csavart mintákkal. Illett a fekete csillogó jogginghoz. Úgy gondoltam, hogy a fiúk örülnének valami finom vacsorának, így megnéztem mi tartalmaz a hűtő. Éppenséggel képes voltam összedobni egy komplett vacsorát. Így készítettem egy frankfurti levest. És odaraktam egy olasz rakott tálat. A desszert egy igen egyszerű sütés nélküli finomság volt. Ami babapiskótából, gyümölcsből és joghurtból állt. Amíg minden elkészült, szépen megterítettem. Az asztalra kiraktam előételnek egy kis zöldségtálat, sajttal és szőlővel. Közben ment egy koreai rádió, mert találtam egy állomást a mobillomon és énekelgettem a számokat, mert volt olyan is, ami már többször elhangzott. Nem volt rossz hangom, ahogy apámnak sem. Anyám szerint, én csak jó géneket örököltem mindkettőjüktől, és az anyai részről, a nagyszüleimtől, meg az okos fejemet örököltem. Már majdnem kész volt minden. A leves még fölt kis lángon. A desszert a hűtőben hűlt. A második a sütőben melegen tartva, és a pirított kenyér kockák, már majdnem készek voltak, amikor hallottam az ajtónyitódást.
Valaki koreaiul felkiáltott, hogy milyen jó illatok vannak és több hang is egyetértett vele. Én nem zavartattam magam. A wokban pirítottam tovább a kockákat, és egy angol dalhoz - ami a rádióban ment- dúdoltam. Amikor megállhattak a konyhánál, pont kész lettem így a wokból átraktam a kész pirított falatokat, egy fehér porcelán tálba.
- Ba? – hallottam az egyiket. – Ő lenne az? – kérdezte a többit. Feléjük fordultam a kezemben a tállal.
- Sziasztok! – biccentettem feléjük. – Én vagyok a házvezetőnőtök, illetve a sminkesetek is egyben. A nevem Amy Bloom – mosolyogtam rájuk, ahogy bemutatkoztam angolul.
- Te tudod mit mondott? – kérdezte a legkisebb egy a mellette álló kócosat. A festett szemű, nem a kócos lefordítatta a bemutatkozásomat, mire mindenki ledöbbent aztán mosolygott, kivéve a festett szemű. Előre lépet a szőke.
- Én Jeremy vagyok. Ő itt Kang Shin Woo Hyung. Ő Hwang Tae Kyung és Go Mi Nam – közölte velem angolul és mutogatott.
- Üdvözletem – mosolyogtam. – Ha már így együtt érkeztetek meg, akkor menyetek mossatok kezet, vagy ha akartok, mosakodjatok is meg és vacsorázhattok – közöltem velük. Go Mi Namnak, Shin Woo Hyung mindent fordított a fülébe.
- De jó! – kiáltott fel vidáman Mi Nam és elvonult. Én megilletődötten néztem utána.
- Ha megfelel, mind tíz perc múlva itt vagyunk – mondta Hwang Tae Kyung.
- Természetesen – bólintottam. A fiúk elvonultak én meg letettem a tálat. Egy szekrényben főzés közben különböző borokat találtam és kiválasztottam kettőt, ami jól ment a vacsorához. Az egyik egy testesebb vörös volt a rakott tálhoz, a másik az egy fehér félszáraz a többihez. Go Mi Nam és Shin Woon érkezett meg először.
-  Üljetek le – mondtam angolul, mire leültek. Nem csináltak semmit, aztán Jeremy is megérkezett és ő is helyet foglalt. Én benéztem a hűtőbe és ellenőriztem a desszertet. Aztán öt perccel később Tae Kyung is megérkezett és helyet foglalt. A fehérbort elővettem a hűtőből és az asztalhoz álltam mire rám figyeltek. Tae Kyung kicsit ellenségesen.
- A borokat a szekrénybe találtam és elkészítettem a hozzáillő menüket. Ez a bor szinte végig fogja kísérni az egész vacsorát, kivéve a főételt – közöltem velük angolul. Shin Woo Hyung csak annyit fordított, Go Mi Namnak, hogy a borról beszélek.
- Természetesen, aki valami másféle italt szeretne, az szóljon. Tudok koktélokat is keverni – tettem hozzá mosolyogva.
- Amy, ugye? – nézett rám Jeremy nagy szemekkel.
- Igen, Jeremy? – kérdetem vissza.
- Biztos házvezetőnő vagy? – kérdezte.
- És sminkes – folytattam és bólogattam. Úgy látszik mind tudtak angolul csak, Go Mi Nam nem tudott, habár észrevételem szerint megértett belőle pár dolgot.
- Szóval az előétel, amit itt látattok, zöldségekből, sajtból és szőlőből ál. Ajánlom az uborka répa és sajtpárosítást, illetve a sajt és répapárosítást, nekem azok a kedvenceim – ismertettem a tagokat az előétellel. Azzal kibontottam a bort, amit igen könnyű volt mivel előzőleg már meglazítottam a dugót. Mindenkinek a jobb oldaláról öntöttem az italt, amíg kérték a fehérboros poharukba. Az bort letettem a pultra.  A konyharészből is jól láttam, hogy mindenki jó étvágyat kíván a másiknak, amíg én megnéztem, a sütőben a rakott tálat.
- Amy, te nem eszel velünk? – kérdezte Shin Woo.
- Nagyon kedves, hogy meginvitálsz az asztalhoz, de köszönöm nem vagyok éhes, és egyébként is most a legfőbb, hogy ti jól érezzétek magatokat – mondtam félig körbe mosolyogva. Hyung csak bólintott. Mikor abba, hagyták az előételt tálaltam a levest és a pirított kenyér kockát.
- Frankfurti leves pirított kenyér kockával, ehhez az ételhez is az előző bor remekül illik, persze ha valaki más aperetivet kér, az nyugodtan szóljon – mondtam és a hűtőből elővettem egy vizet, amiből öntöttem magamnak.
- Hé, é te! – szólított meg Hwang Tae Kyung nem éppen a legudvariasabb módon, ezért mindenki döbbentetten érzett rá utána rám.
- Hozz nekem is vizet! – inkább parancsoló volt. Leraktam a poharam, és neki is odavittem a buborékmentes vizet és egy vizes poharat, amit leraktam az asztalra és a rend szerint töltöttem neki.
- A víz szöuli nem a legjobb választás, de, ahogy kívánod, Tae Kyung – mondtam és visszaraktam a hűtőbe vizet. Éreztem, hogy vett a hátamra egy lenéző pillantást.
- Ez nem volt szép tőled! – mondta Go mi Nam koreaiul.
- Neked semmi közöd, hozzá, hogy hogyan beszélek az alkalmazottaimmal – közölte vele.
- A mi alkalmazottunk - mondta Shin Woo.  Én úgy tettem mintha nem érteném és dudorászva ittam még egy két kortyot.
- Szerintem jó választás volt, nagyon rendes lány, és még jól is néz ki – közölte, Jeremy mikor találkozott a tekintetünk. Én elég üresen nézhettem, mivel én most a nem értem, hogy rólam van szó fázisban voltam, ezért sóhajtott és a levesével foglalkozott.
- Jeremy, ezt nem kellett volna – közölte, Shin Woo.
- Úgy sem érti – rántott vállat, Jeremy.
- Elnézést, netán hozhatom a főételt? – kérdeztem, ahogy odaálltam az asztalhoz.
- Az jó lenne, köszönjük – mondta, Shin Woo.
Én beszedtem a tányérokat, és a továbbiakban nem figyeltem a beszélgetésükre. Tálaltam a rakottat és a vörös bort. Mindenkinek nagyon ízlett, még Tae Kyungnak is. Ezek után következett a desszert.
- Ez meg micsoda? – piszkálta meg az adagját, Kyung.
- A desszert és nyugodtan megeheted, nem lesz tőle semmi bajod.– közöltem vele. Eléggé vonakodva kezdett, hozzá, de azt is, csak azért mert látta, hogy a többieknek ízlik. Aztán minden elfogyott. Föl szedtem a tálakat csak a poharak egy része maradt ott.
- A maradék ételeket, be fogom rakni a hűtőbe, ha gondoljátok, megtaláljátok őket, a helyén – közöltem vele.
- Egy koktélt! – csettintett, Kyung. Én odaálltam mellé és csípőre tett kézzel elmosolyodtam.
- Egy koktél rendel, ha szabad érdeklődnöm, milyet kér az úrfi? – kérdeztem kicsit színészkedve.
- Egy Long Beach koktélt – mondta nekem és intett, hogy távozatok, de én a többiek felé fordultam.
- És az úrfi csapat tagjai mit kérnek? – mosolyogtam rájuk kedvesen. Egy sor őőő után, mindenki ugyanazt kérte.
- Négy Long Beach rendel – mondtam magamnak és gyors elkészítettem a koktélokat majd felszolgáltam.
- Parancsoljatok fiuk – mondtam, mire, Go Mi Nam megrezzent. Futólag ránéztem, amit ő nem vett észre, de én észrevettem a turpisságát. Lehet, mindenkit becsap? Mondjuk én is…
- Akkor én most elkezdek, mosogatni, ha nincs más kérésetek, akkor a poharakat hagyjátok az asztalon és nyugodtan térjetek nyugovóra – mondtam nekik. Hamar mindenki befejezte és mindenki egyszerre távozott volna.
- Oh, és Kyung…- erre mindenki megállt, Hyung is feszülten figyelt, de én csak, Hwang Tae Kyungra néztem. – esti mesét nem vállalok – közöltem vele és visszafordultam a mosogatáshoz. Hallottam, ahogy elnevetik magukat a többiek. Kyung meg elviharzik. Shin Woo Hyung meg, Go Mi Namnak fordította le az egészet. Mindenki jó éjt kívánt, kivéve persze a sértődött Kyung és elmentek.