Amy Bloom és a Koreai munka- 3.Fejezet

3. Fejezet

Bonyolódó kilátások

Hamar végeztem és mindent elrendeztem. Aztán elindultam a szobámba ami, mint kiderült az ellenséges Hwang Tae Kyunggal szembeni szoba volt. Tárva nyitva volt az ajtaja. Én sóhajtottam és mivel az ajtó befelé nyílt így beléptem, hogy becsukjam az ajtót. Ismételt sóhajtás közepett, megfogtam a kilincset.
- Jó éjt Hwang Tae Kyung – motyogtam mielőtt becsukódott volna az ajtó. Aztán nem csukódott tovább az ajtó. Hiába húztam.
- Amy! – szólított meg másik oldalról Kyung hangja. Elengedtem a kilincset. Este tíz múlhatott. Az ajtó kinyillott és Kyung egy türcsiben állt ott.
- Elnézést, nem szerettem volna zavarni, csak láttam, hogy az ajtód nyitva van és gondoltam becsukom az ajtót – közöltem a szemébe nézve és még véletlenül sem lejjebb. Kyung a csuklóm után kapott és beperdített a szobába, majd becsukta az ajtót. Én igen megilletődtem, ami kiülhetett az arcomra.
- Ki vagy te? – kérdezte.
- Amy Bloom – válaszoltam. Kyung mérgesen legyintett egyet.
- Még egyszer kérdem ki vagy te? – kérdezte.
- A nevem; Amy Bloom – közöltem vele.
- Ne szórakozz velem! – mondta koreaiul és hevességében körbe járt kétszer és megállt előttem. – Ki vagy te? –kérdezte idegesen koreaiul és mielőtt elismételhette volna angolul, addig válaszoltam neki az anyanyelvén.
- A nevem; Amy Bloom – mondtam ugyan olyan higgadtan. Kyung megdöbbent.
- Beszélsz koreaiul? – kérdezte. Én lassan bólintottam.
- Beszélek koreaiul - mondtam az anyanyelvén. Sóhajtott méregessen egyet.
- Ismét megkérdem, ki vagy te?
- A nevem; Amy Bloom.
- Komolyan mondom, mintha egy lemezt hallgatnék, ami ugyanazt ismétli; a nevem Amy Bloom - kicsit artikulálva utánzott.
- Honnan jöttél?- kérdezte.
- Amerikából - válaszoltam.
- Amerikából, honnan?
- Hollywood, Beverly Hills – közöltem velem.
- Az gazdag környék. Mit keres egy magadfajta Koreában? – kérdezte és mélyen a szemembe nézett.
- Honnan veszed, hogy gazdag vagyok?- kérdeztem vissza.
- Ugyan - legyintett-, ne röhögtess, attól hogy a többieknek nem esett le attól még nekem igen – közölte.
- Oh, most, hogy mondod, nekem is leesett valami, amiről szerintem te is tudsz – mondtam és csípőre tettem a kezem.
- Igen? – nézett kérdőn.
- Remélem elég, ha csak annyit mondok, hogy Kho Mi Nam – ahogy kimondtam, hogy „kho” és nem „go”, - mert így szépfiút jelentet- Kyung hátralépett egyet.
- Úgy látszik nem csak nekem jó a megfigyelő képességem – mondta és hátrább lépve ismét.
- Tudod mit, te mesélsz nekem és én meg neked, anélkül, hogy elintézném, hogy kirúgatnálak – közölte.
- Ha ez egy egyesség akar lenni, akkor benne vagyok – Kezet nyújtottam neki, amit készségesen elfogadott és közben egy darabig csak egymás szemébe néztünk.
- Mindjárt jövök, csak föl öltözöm – közölte és elvonult a fürdőbe, aztán egy boxerba jött ki, és ahogy a szobát átszelte bekötötte a köntösét, így nem látszott többé már ki a tökéletesen lapos hasa.
Leült az ágya szélére és intett nekem. Én elé álltam.
- Ülj le – mondta és maga mellé mutatott. Én egy darabig néztem a helyet.
- Inkább állnék - közöltem vele.
- Ne aggódj, nem foglak megenni – mondta és meglapogatta az ágyat én sóhajtottam és leültem.
- Mit akarsz tudni Hwang Tae Kyung, ha már ilyen okosan rájöttél az én kis álcámra? – kérdeztem.
- A nevedet már tudom. Feltételezem ez az igazi. És azt is tudom, honnan jöttél. Most azt akarom megtudni miért? – közölte és várta a választ.
- Minden igaz volt, amit eddig mondtam – elmerengtem a távolba és sóhajtottam.
- Anyám színésznő, apám zenész-énekes – mondtam és éreztem, hogy az arcomat fürkészi, ezért féloldalt ültem és a szemébe néztem – Leléptem otthonról – közöltem vele.
- Csak egy levelet, hagytam. Elhoztam az összes pénzem és leléptem. Ha akarnék, akkor sosem kéne dolgoznom az életem hátralévő részében – jelentettem, ki mire kicsit megdöbbent és az arcán tisztán látszottak a gondolatok.
- Azért vagyok itt, mert az interneten böngésztem, eléggé meggondolatlanul, és pont elhatároztam, hogy lelépek, és ez igen távol van a hazámtól, nem beszélve arról, hogy így nehezen lenyomozható az ittlétem, mivel a szállást tőletek kapom és Ahn igazgatóúrral megbeszéltük, hogy csak hat hónap után fog hivatalosan bejelenteni a munkaügyiseknél. Azzal, hogy itt vagyok ő nyert, mert havi négyezer dollár helyett kétezret ad ki a személyzetnek, vagyis nekem, aki sminkes és házvezetőnő is egyben.
- Az elvégzett munka miatt egyikőzöknek sem kell aggódnia. Remekül főzők, takarítok. Gyerekkoromtól kezdve sminkelek, a családom helyezte miatt – itt szüntet tartottam és nem bírtam tovább nézni Kyung arcát, amint gondolatról gondolatra változik.
- Mint mondtam az összes pénzemmel leléptem. Ezeket ráraktam egyetlen Koreában és csak is itt érvényes kártyára, amit egy hónap után szét fogok osztani kisebb címletesekre. Így elég biztonságos, és nem találnak rám. Azzal hogy eljöttem és repülővel semmi nyomot nem hagytam magam után, mert hamis papírokkal repültem. Amíg egyáltalán észbe kapnak, hogy már nem az országban vagyok fél év, de meglehet, hogy egy év is letelik - itt ismét ránéztem. – Elég idegen vagyok még itt, de továbbra is szeretnék itt dolgozni – közöltem vele. Mindent szépen koreaiul beszéltünk meg.
- Mikor tanultál meg koreaiul? – kérdezte.
- Tizenkettő és tizenöt éves korom között – közöltem vele. - Több nyelven beszélek, melyek; az angol, koreai, francia, német, kínai és utóbbi három évben japán – közöltem vele.
-A sok ázsiai nyelvet azért, mert anyám szerint egyszer Ázsia lesz a világ közepe – mondtam fél mosollyal, ami kicsit keserű volt. Majd vártam, hogy megszólaljon.
- Azt hiszem, hogy ép ideje volt már eljönnöm abból a bolondok házából – Itt elhalhattam és a falat bámultam egy darabig. – Remélem, sosem találnak rám.
Csöndbe burkolódzott a szoba.
- Hány éves vagy? – kérdezte.
- Lassan húsz – válaszoltam mire találkozott a tekintünk.
- Azt hittem öregebb – közölte.
- Amerikai vagyok, ez így van rendjén –válaszoltam és megrántottam a vállam.
- Mit tudsz Go Mi Namról?- kérdezte egy kis szünet után.
- Azt biztosan, hogy nem ide tartozik – közöltem vele.
- Szóval rájöttél - állapította meg.
- Igen, és te meg a másik Kyung biztos tudsz róla. Jeremy nem hiszem, hogy tudná – közöltem vele.
- Szóval szerinted Shin Woo Hyung is tudja?- kérdezte.
- Oh, azt nem tudtam, hogy függetlenül egymástól tudtok a dologról – vallottam be.
-De tudod mit? Én most lefekszem…- álltam föl.
- Akkor nem érdekel Go Mi Nam? – kérdezte.
- Nem kenyerem másnak bonyodalmat okozni. Go Mi Nam jó ember, talán túl jó is – tettem pár lépést az ajtó felé, aztán megálltam. Kyung is fölállt. Én hátrafordultam.
- Úgy hiszem, hogy az hogy Mi Nam itt van, az sokkal többet hordozz magában, mint egy fiatal kalandvágya. Úgy hiszem nyomós oka van és úgy hiszem, hogy nem marad már sokáig – azzal visszafordultam és elindultam az ajtóhoz. Kyung is követett. Kinyitottam majd kiléptem a folyosóra.
- Amy…- Hátrafordultam.
- Kyung?
- Ne aggódj semmi miatt – mondta halkan és titokzatosan koreaiul. Én csak bólintottam.
- Jó éjt Tae Kyung. – mondtam és bevonultam a szobámba. Az ő ajtaja az enyém után csukódott.