3. Fejezet
Párisz
Doktor végül visszavonulót tanácsolt, így most már Rinie-be karolva kereste fel a TARDIS-t.
- És mit fogunk csinálni? – kérdezte Rinie a lépcsőn ülve.
- Te átöltözöl!
- De…
- Te mondtad, hogy összefogdostak! Én meg azt mondom, hogy nem véletlen – lépett Rinie elé a Doktor, így Rinie csak érdeklődve figyelt fel rá.
- És mit vegyek fel? – kérdezte Rinie.
- Bármit, csak ne ezt.
- Hol tudok átöltözni? – kérdezte Rinie már sokkal készségesebben.
- Megmutatom – mondta a Doktor és elindult. Rinie is indult utána, de hamar észbe kapott és visszarohant a kis bőröndjéért.
Végül egy egész nagy teremben kötöttek ki. Mindenhonnan ruhák lógtak. Női és férfiruhák, különböző méretben, és más-más kornak megfelelő ruhák.
- Ha találsz megfelelőt, innen is választhatsz – mutatott körbe a Doktor.
- Rendben! – Rinie már rég a saját bőröndjében kutatott, a Doktor ezt megmosolyogta, majd illendően magára hagyta.
Rinie a saját ruháit szanaszét dobálta, majd felhagyva az övéi közötti keresgéléssel, a Doktor ruhatárát nézte át, de ezekkel némileg már óvatosabban bánt. Talált jó pár számára is tetszetős darabot, végül egy lila-fehér színátmenetes, lenge anyagból készült ruhácskát választott. Kellően fodros volt, na, nem az a túlzottan fodros, hanem az ókori, Bizáncian fodros. Ehhez talált egy lila sálat, amit rögtön a hátára terített. A sál két vége elegánsan a könyökhajlatán át omlott le, a derekáig. A cipőtárban is körbenézett, végül talált egy egymagában árválkodó sarut, ami pont jó volt az ő lábára is. Már majdnem késznek érezte magát, mikor elhaladt a tükör előtt és belenézett. Tetszett önmaga látványa. Meg is jegyezte magának, hogy ez a stílus is nagyon jól áll neki, mint ahogy sok minden más is. Rinie a saját sminkcuccai között turkált egy darabig, majd miután megtalálta a megfelelő kellékeket vissza táncikált a tükör elé és dúdolva folytatta a sminkelés. Amikor kész volt, utolsó simításként feltűzte a haját, csak itt- ott lógott ki pár rakoncátlan tincs, ami végül is tetszett Rinie-nek, így kihúzgált még párat, majd a tükörképének mosolyogva dobott egy puszit. Kis időt még eltöltött a tükör előtt, majd vidáman ment a Doktorhoz, a vezérlőterembe.
A Doktor ép pár műszert vizsgált és néha, elgondolkozva az elmúlt nap eseményein - a lehetetlen dolgokon és a saját gondolatain -, nagyokat horkantott, és egy-két morgó hangot, szót ejtett meg.
Rinie egy darabig érdeklődve figyelte a morgolódó Doktort a harmadik lépcsőfokról, majd megunva, megszólította őt.
- Doktor!
A Doktor hátra fordult és tátva maradt a szája. Imitálta is, hogy a jobb tenyerével visszaütögeti a helyére, mire Rinie csengőn felkacagott és a Doktor elé lebbent.
- Illő lenne nekem is átöltözni, ha már ekkora áldozatot hoztál – mondta a Doktor. Rinie elszörnyedve ránézett, miután végigmérte és elképzelte tógában.
- Isten ments, ez tökéletesen; Doktorosan áll neked! – mondta Rinie és meglapogatta a Doktor vállán és mellkasán a zakót.
- Gondolod? – kérdezett vissza a Doktor.
- Látom! Ilyen szexi Doktorral még nem volt dolgom – gondolkozott el Rinie. -, habár az a Zakarié nevű… – elmélkedett tovább. – Nem, te jobb vagy nála! – mosolygott végül Rinie rá.
A Doktor örült ennek az ítéletnek, hogy jobb, mint egy Zakarié nevű, szintén doktor.
- Mi lesz az esti program? – kérdezte Rinie, a Doktort kiszakítva a gondolataiból.
- Lesz egy fogadás, pár elő kellő részére. Tömött asztalok; tele ételekkel, italokkal. Zene, tánc… - kezdte sorolni a Doktor.
- Tehát, buli? – kérdezte Rinie.
- Mondhatjuk úgy is, Kat – hagyta rá végül a Doktor. Rinie csak bólintott és elfordulva vetekedett magával, amíg a Doktor hosszasan mesélt az ilyen fogadásokról, aminek a fele sem ért el Rinie tudatáig.
- Doktor! – szakította félbe végül Rinie és a Doktor elé ugrott.
- Igen? – kérdezte gyanakodva az áldozat.
- Lesz, a mai estén, a kísérőm? – kérdezte Rinie elhadarva, és maga is meglepődött, hogy sokkal könnyebben ment, mint amire számított. A Doktor is meglepődött.
- Leszek! – mondta és a karját nyújtotta Katnek. Kettesben kiandalogtak az udvarra, majd a Doktor bezárta az ajtót és ismét Rinie-be karolt. Az udvaron, csak egy-két ember sétálgatott. Már, így esteledve nem volt nagy tömeg.
- Hol vannak az emberek? –kérdezte Rinie.
- Valószínű már a fogadáson – mondta a Doktor, majd megindultak és hosszasan, beszélt a letűnt korról, néha elkalandozva, más-más témába vágva, de Rinie szívesen hallgatta. Itta magába, a Doktor minden szavát. Rinie szerette, amikor a Doktor mesél.
- Oh, itt is volnánk! – mondta a Doktor és megállt. Rinie is feleszmélt és rámosolygott a Doktorra.
Rinie bekukkantott az oszlop mögül a terembe. Mulatozó emberek voltak. Nem rég kezdhették, talán még a beszédet sem mondták el, vagy ha igen, akkor nem hagyott a tömegben túl sok nyomot; semennyit. Korabeli vidám zene szolt. Dallamos volt, Rinie már ép táncra perdült volna, mikor megérezte a Doktor kezét a hátán, aki így kicsit féloldalasan karolva indult meg vele. Egy félreeső helyre mentek, ahonnan jól be lehetett látni, az egész teret. Rinie egy darabig mosolyogva szemlélődött a Doktor mellett.
- Hozok valamit inni – mondta Rinie és megindult, de szinte rögtön vissza is fordult. – El ne mozdulj innen nekem! – Billentgette a mutatóujját Rinie, majd ismét elindult. A Doktor végig figyelte Riniet, ahogy egy asztalhoz megy és végignézi a kancsókat, majd némelyik fölött elfintorodik. Ahol Rinie állt, túloldalt állt Párisz, akit most vett csak észre a Doktor. Rinie nem foglalkozott vele, mert minden erejével azon volt, hogy megtartsa a nehéz kancsót. Nem szokott hozzá, az ilyen nehéz kancsókhoz. Párisz ekkor fordult meg és érdeklődve figyelte Riniet, ahogy a Doktor meg őket. Miután Rinie végzett, két serleg itallal fordult vissza a doktor felé, és mikor észrevette, hogy a Doktor őt nézi, elmosolyodott és megszaporázta a lépteit.
- Ez a tied! –adta át boldogan Rinie a serleget.
- Mi ez? – szagolt bele a Doktor.
- Hát nem tudod? – kérdezte Rinie, de látta, hogy partnere megemeli a szemöldökét, így biztos volt benne, hogy nem tudja. – Méz bor – mondta és a serlegét koccintásra emelte. A doktor is így tett. Rinie mosolyogva koccintotta serlegét a Doktoréhoz, majd az italába kortyolt. Mikor végzett, Rinie várta, hogy végre a Doktor is igyon egy keveset.
- Édes – mondta.
- Édes, mint a méz – folytatta Rinie. Egy darabig beszélgetett a Doktorral és közben végig Ringott a csípője az apró, csengő dallamokra. A Doktor is észrevette, de szóvá tenni már nem tette, mert tetszett neki, ahogy Rinie ringatózott.
- Hány éves vagy? –kérdezte egyszer csak Rinie.
- Kilencszázhárom – mondta végül őszintén, hosszas mérlegelés után. Rinie füttyentett egy halkat.
- Hosszas ideje az idő…- kezdte Rinie, de Doktor félbeszakította.
- Ura – fejezte be Rinie mondatát.
- Nem épen erre gondoltam - mondta Rinie.
- Akkor mire?
- Az már egy másik beszélgetés témája – mosolygott Rinie és elvette a Doktor serlegét és lerakta a legközelebbi asztalra.
- Táncoljunk! – mondta majd kézen ragadta a Doktort.
A Doktor először még húzatta magát, majd Rinie mellett ment kicsit beljebb a tömegbe. Rinie megállt a Doktorral szemben és várt egy kicsit. Várt, hogy a Doktor lépjen először, de nem így történt. Rinie áldotta a szemfülességét, hogy mindezidáig azt is jól lefigyelte, hogy hogyan is kell az ilyen zenére táncolni, így lépet párat a Doktor felé, majd kecsesen körözött körülötte. A Doktor nem győzte forgatni a szemét, Rinie után. Rinie már ismerte ezt a számot, mivel most játszották vagy ötödjére az este, ezért tudta, hogy mi fog következni. Rinie, a gyors ütemekre, közelebb libbent, apránként a doktorhoz, majd táncba hívta. Így táncoltak vidáman. Rinie néha felkacagott, ahogy a Doktor pörgette, mert addig ő hátravetette a fejét és a fények kis csillagocskákból, aranyfolyóvá mosódtak össze. Végül a Doktor is így hátrahajtotta a fejét. Mikor vége szakadt a kedves kis dallamoknak, mosolyogva néztek egymásra.
- Ez fenomenális volt! –mondta a Doktor és elkezdte összehasonlítgatni eddigi táncpartnereivel, való táncokkal. -… és a Morgana mini galaxis születésekkor a keringő. Azok a fények… De ez… - A Doktor folytatta volna még, de hirtelen abbahagyta, mikor kiszúrt valakit. Rinie eddig csodálva nézte a Doktort, akinek az arcvonásai pillanatról-pillanatra változtak, amik most megmerevedtek, ezért Rinie is hátrafordult.
- Párisz? –nézett kérdőn a könnyű harci felszerelésben lévő fiún. Párisz mosolyogva furakodott a Doktor és Rinie közé.
- Szabad egy táncra? –kérdezte Párisz, Rinie-t. Rinie a Doktort kereste a tekintetével Párisz háta mögött, de Párisz lépett egyet balra, így mielőtt Rinie kérdőn nézhetett volna a Doktorra, megint Párisz mellkasa úszott a szeme elé. Párisz várakozóan nézett Rinie-re, végül Rinie bólintott. Párisz rögtön el is kapta Rinie kezét és jóval arrább húzta a Doktortól. Egy igen lassú szám csendült fel, így a páros összeölelkezett.
- Meg kellett volna kérdeznem a Doktort – súgta Rinie.
- Ki ő neked? –kérdezte Párisz.
- Csak a Doktor, egyszerűen csak a Doktor.
- Régóta ismered? – kérdezte ismét Párisz.
- Nem, vagyis igen! – Rinie elgondolkozott. – Régen már találkoztam vele, mert eljött hozzám, de aztán sok idő eltelt, úgy hogy nem láttam többet, azt ma ismét felbukkant és én vele jöttem. – súgta Rinie.
- Csak úgy eljöttél vele? –kérdezte Párisz.
- Ha a szüleimre gondolsz, akkor ők mit sem sejtenek az egészből – mondta Rinie.
- Szereted őt? – kérdezte Párisz.
- Nem tudom, kedvelem. Ki ne kedvelné a Doktort?- kérdezett végül vissza Rinie.
- Én ki nem állhatom – súgta nagyon közel Rinie füléhez, így meleg lehelete végigcikázott annak bőrén, és még valahol félúton áramütéssé változott.
- Miért? Biztos vagyok benne, hogy hamar megkedvelnéd, te is – mondta végül Rinie.
- Mert veled látom – vonta magához közelebb Rinie-t. Rinie érezte, hogy elpirul és hirtelen, mintha égne a bőre, ahol a fiú hozzáér, de lenyelte a késztetést, hogy elfusson.
- Melegem lett – mondta Rinie és sóhajtott egyet.
- Kikísérlek.
Párisz, Rinie-t karolva vonult ki egy eldugott kis hátsó kertbe. Itt nem volt senki, csak ők. Egy darabig csendben álltak, Rinie meg tanulmányozta a korinthoszi oszlopok mintázatát. Párisz végül megelégelte a várakozást, így Rinie mögé lépett, aki rögtön meg is fordult, amint megérezte annak kezét a derekán.
- Kedves szűz, ki megdobogtatta a szívemet…- Kezdett volna a nyálgép dumájába, legalább is Rinie szerint.
- Nem vagyok már szűz – bukott ki Rinie-ből, szinte akaratlanul, de aztán biztos lett benne, hogy ez elijeszti a fiút.
- Én sem – rándított vállat Párisz, majd magához vonta Rinie-t és megcsókolta. Rinie először nem tudta, hogy mit is csináljon, így hagyta magát egy darabig, de miután úgy érezte, hogy kezd kínosan hosszúvá válni ez a plátói csók, eltaszította a fiút.
- Miért löksz el magadtól, oh, szívem hölgye! – mondta kétségbe esetten Párisz. Rinie-ből majdnem kitört egy kis kacaj, de elfojtotta.
- Mert nem vagy a szívem férfija! –ment bele a játékba Rinie.
- Akkor Ki lenne az? A Doktor? – kérdezte Párisz. Rinie erre csak nevetett.
- Összetöröd a szívemet – mondta Párisz.
- Az már eleve törött volt – vágott vissza Rinie.
- Ha törött is volt most már csak porszemcsék, a szilánkok helyett– siklott közelebb hozzá Párisz. Rinie későn reagált, így Páris ismét magához vonta és lopott egy csókot, amit Rinie egy pofonnal jutalmazott.
- Te gyerek! Te gyerekes csábító, mert nem vagy több; menj és keresd meg Helénádat! Nem vagy az esetem! – kiabálta Rinie már hátra a fiúnak. Rinie alig lépet párat a sövények mögé, mikor megpillantotta a Doktort, aki remélte, hogy nem veszik észre.
- Doktor! –hitetlenkedett halkan Rinie.
- Oh, Kat, hogy kerülsz ide? – kérdezte a Doktor, így adva az ártatlant.
- Még, hogy én, hogy kerülök ide? - legyezgette a Doktor mellkasát és mélyen a szemébe nézett.
- Én csak vizsgáltam ezt a… bixa orellana bokrot – mondta és lecsípett a növényből egy levelet majd megszimatolta.
- Te vén kujon! Kilencszáz éves elmúlott és még leskelődik! – hitetlenkedett tovább Rinie és bízott benne, hogy valamilyen érzelmet is kicsal a Doktorból. A Doktor már épp válaszolt volna, mikor egy sikolyt hallottak. Egy férfi sikolyt.
- Párisz! – csuklotta hirtelen Rinie. – Ezt még folytatjuk! – fordult vissza a Doktorhoz egy pillanatra, majd szélsebesen megindult a kertecskéhez.
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sziasztok!
Remélem sok megjegyzést kapok! :)